Ismerem " szalinát " nagyon jó írásai vannak .Nem rég voltak Szolnokon a Műv házban.Korát meg hazudtoló édes ember,közvetlen.

Válasz

Csak biztatni tudok mindenkit, próbálja kifejezni a maga módján mind azt a szépséget, amit élete során tapasztal.




Mint Napot a Hold,

Mint Csillagot a horizont,

Mint nappalt, az éj,

Vezesse szellemem életeteket,

Egy boldogabb, szebb, jövő felé!

S példamutató életetekkel bizonyítsátok,

AZ EMBERI EVOLÚCIÓT!

Szeretettel üdvözöllek, és azokat is, akik a kultúra bármelyik ágában tevékenykednek! Mivel személyesen, csak ritkán, egy-egy versenyen tudunk találkozni? Ezért így értesítelek a lehetőségekről, amit az internet nyújt, nekünk! Egy kis betekintés, az általam készített Honlapom segítségével!

Julianna a pókhálóról versel.jpg

Válasz

Mindenkinek sok szeretettel küldöm! / Szabó Júlia / szalianna ,író,kötő

Ősz van

Szeptember közepén, a hónap derekán,
még csupa zöldben pompázik a táj.
Csak itt – ott látni sárguló levelet
jelezve, hogy a fa gyümölcse beérett.

Vadgesztenyefák, a sok zöld közepén,
színükkel jelezték, hogy a nyár már véget ért.
Viruljatok csak kicsi fák! Füzek és jegenyék,
csak egy csípős éjszaka, és minden véget ér!

Jégherceg ha eljő, és megcsókol titeket,
minden kis leveletek fázik és didereg.
Tarka levélszőnyeg borítja a tájat.
Embernek ilyenkor, borús kedve támad.

Szeretné vissza hozni újra a nyarat,
mikor a természet sok virága fakad.
De tudja jól, ezt soha nem lehet.
Az ősz után az idő, meghozza a telet.

A természet ilyenkor, mély álomba merül.
A kegyetlen időnek ez semmibe sem kerül.
De tél után mindig meg jön a tavasz.
Ilyenkor az ember, víg nótára fakad.

Pompás színekben virul a határ,
víg nótába kezd minden dalos madár.
A jó harkály doktor, gyógyítja a fákat.
Megvizsgál csőrével, minden pici ágat.

Hangos fakopácsa messzire elhallik.
Az erdő mélyében, vidám élet zajlik.
Szorgos kis madarak készítik a fészket.
Ágakat, zöld mohát, hordanak bélésnek.

Mint óra járása, évszak, évszak után körbe jár.
Tél után tavasz jő, majd ismét forró nyár.
Aztán szép színekben pompázik a táj,
ahogy a végtelen idő órája körbe jár!

Minden mulandó, és mégis minden örök,
ahogy az életünk órája lassan lepörög.
Nincs kezdet, és nincsen soha vég,
így marad fenn örökké, a világmindenség!

Julianna a pókhálóról versel.jpg

Válasz

" Azon gondolkodtam, hogyan köszöntselek ma reggel.
Verset írjak, tele szeretettel, vagy csak egy üzenetet.
Amit egy fehér galambbal küldök néked.
A fehér galamb elcsicsergi, ablakodra szállva.
Az üzenetem s a szép köszöntőt mára.
Szép reggelt, és csodaszép napot.
Történjen ma minden, úgy ahogy akarod !***

/ I. /

Válasz

Gondtalannak kellene lennie, de a szürkeség elragadta.

Lehet, hogy csak most vagy csak 2 percig vagy 1 órán át, vagy örökre.

Nem tudni meddig csak múlna már.Semmi baj nincs.

Ott ül egyedül,magányosan.A Lelkiismerete mellette áll s

Felszólal:

- Állj fel s csinálj valamit!!

- Hívd fel akit akarsz csak menj s ne sugározd a bánat jeleit!

-Tégy valamit amiben jó vagy..írj,alkoss,játsz csak csínálj már valamit!

-Próbálj szeretni szívből, igazán, őszintén ahogy még sohasem!

-Még itt vagy??Miért ülsz még itt??MENJ MÁR!

-Élj most mert nem tudhatod mit hoz a holnapod!

-Sírva könyörgök menj!

Ím felszólal ő is:

-Még várj ne most!

-Még ülök s unatkozom!

-Ma nincs kedvem élni!

-Nem akarok szeretni sem gyűlölni!

-Semmi akarok lenni!

-Csak még egy picit hagyj!

-Ne zargass hanem hallgass!

-MENJ EL, ha kellesz szólok csak ne még!

Csönd lett!A lelkiismeret nem szól...otthagyta egyedül.Ő csak ül s észhez tér...Kell

neki a lelkiismeret.Várja, hogy szóljon, de semmi...

Magától kell cselekedni.

Megragadja a telefont s felhívja kit a legjobban szeret.

Elmegy s meglátogatja, beszél vele,szereti, nevetnek.

Végre él ha nem is teljesen, de elkezdte.

Picit boldog és mégjobban.Már nem elborzadt..nem magányos..nem szenved a semmitől....kijutott.

Ráébredt, hogy a lelkiismerete a jót mondja és nem akarja elveszíteni soha.


/ Adam Jayk /

Válasz

L
Hol találok barátot
2012-03-22 15:40:31, csütörtök

Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,
Kinek szívében, mindig van egy kis hely.
Kinek elmondhatom a gondomat talán,
Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.
Nem panaszkodok, nincsenek nagy bajok,
De néha akaratlanul is feltörnek a sóhajok.
Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,
Ha távoli úton jártunk, már megjöttünk.
Kinek lelkében nem félsz !
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.
Vigasztal, ha könny szökik a szemembe,
Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.
Igen, ilyent keresek, hol találok,
Egy őszintén figyelő jó barátot.

( I. )

Válasz

Szabó Julianna: Szerencsétlen fordulat
augusztus 23rd, 2011 Posted in Szabó Julianna | No Comments »

Mi van veled Jutka? Még ilyennek nem láttalak. Pedig már egy pár éve ismerlek. Mi történt? – Ismered a férjemet ugye? Tudod, hogy soha nincs itthon csak addig, míg eszik. Aztán öltözik és irány a kocsma. Igaz, hogy nem iszik sokat. Inkább a játékszenvedély, ami hajtja. És tudod a sok bunkó között ő a favorit. Okos, intelligens. Mindig elmeséli a kocsmában, amiről olvasott. A sok bunkó meg hallgatja. Szájtátva.
- Már tizenöt éve házasok vagyunk. Soha nem vitt engem sehová. Olyan voltam mellette, mint egy cseléd. Pedig én is dolgozom.
Az a lényeg neki, hogy szépen járjon, finomat egyen.
De, hogy én ezért mennyit dolgozom, az nem érdekelte soha. Igaz, hogy az utóbbi időben, már ha hívott volna se, mentem volna el vele sehová. Az utóbbi időben nem sokat adtam magamra.
Én már lemondtam mindenről és akkor, ugye tudod, hogy nem rég volt bányásznap? Képzeld azzal jött haza a férjem, hogy most több pénzt kapott, és itt az ideje, hogy menjek el a fogorvoshoz és tetessem rendbe a fogamat, mert így sehová sem vihet el! Úgy nézek ki, mint, egy banya. Azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Ilyen nagy fordulat történt a férjednél? Ez hihetetlen!
És, elmentél a fogorvoshoz? – El! – És? Mikorra lesz kész?
Ekkor tört ki Jutkából a zokogás. – Miért sírsz? – Mert nálam szerencsétlenebb ember nincs! Mikor elkészült a fogam, azt mondta a férjem, hogy olyan szép vagyok, hogy elvisz szórakozni. Tudod mikor udvarolt, nagyon sokat jártunk táncolni. Egy kicsit visszavarázsoltuk a múltat. Nagyon jól éreztük magunkat. A férjem nagyon boldognak látszott. Rengeteget táncoltunk. Tudod, hogy nem szoktam inni!
Így a meggylikőr, amit a férjem hozatott egymás után, nagyon megártott. Hazaérve már nagyon éreztem, hogy nem kellett volna ennyit inni. Nem mertem lefeküdni. Aztán rohantam a vécébe.
Minden kijött belőlem. Gyorsan lehúztam a vécét, és akkor? Akkor vettem észre, hogy lehúztam a fogsoromat is. Nem vettem észre.
Egy napig volt fogsorom. Mire bementem a szobába, a férjem megunta a várakozást, és elaludt. Reggel nem mertem megmondani, hogy mi történt. Mikor észrevette, mindennek elmondott engem.
Ugyanolyan banya maradtam számára, mint azelőtt. Ő nem változik.
A nagy fordulat nem következett be!

Válasz

Most kaptam ...

A bolond falu

Ez a bolondos falu története. Ott olyan bolondos emberek laktak, hogy ollyant osztén a világon nem lehetett találni. No meg a bíró! Hát annak oszt párja nem vót. Hát egyik napon egy asszony elmegy a bíróhoz:
-Jaj, bíró úr, lagzihó készülődünk, oszt só meg csak egy csepp van! Adjon má tanácsot, mit tegyünk?
- Hát édes jányom, ha van egy csöpp sótok, a maradék sótokat vessétek el jó kövér fődbe, majd megszaporodik!
Nos, más se köllött az asszonnak, nagyon megörült, megy haza nagy örömvel. Már a kaputól kajbál:
- Hé ember, hozd a gereblyét meg az ásót!
- Minek az te?
- Most gyüvök a bíró úrtúl, azt mondja, hogy vessük el a sónkat, majd megszaporodik.
Na, úgy is tettek, fölástak egy darabot a kertbe, elvették a sót, legereblyézték. Oly jó esős idők jártak akkorába, jó meleg vót, egy reggel megy ki az ember, hát: hát szépen zöldül, ahol elvették a sót. Nagyon megörült:
- Hű, asszony, gyere csak! Kikelt a sónk!
Nagy örömökbe még a szomszédból is átkajabálták a szomszédasszont:
- Rozi te, gyere csak át, kikelt a sónk!
Na, csipdosgattak belőle, nyalogatják - hű, ugye állott szaga vót_ Csípte a nyelveket.
-Hű te, ilyen kicsi, oszt má milyen jól csíp! De jól jártok vele, sok sótok lesz.
Na biza várták, hogy majd a só fehéredik - nem fehéredett meg. Eljött a lagzi ideje. No ugye Sülde falujában kis házakat építettek, hát ugye a kis házra kis ajtót tettek. A menyasszony meg más falubúl hozták. No gyün elől a lakzis menet, nagy magos menyasszonyval, odaér: nem fér be az ajtón. Jaj, az örömanya elkezdett siránkozni:
- Szent Isten, íllyen csúfságot, mit szólnak nekünk a faluba, hogy a menyasszony nem fér be az ajtón!
Azt mondja a bíró nekik:
- Hát nincs más, emberek-asszonyok, a lábát el köll vágni a menyasszonnak, majd oszt befér az ajtón!
-Jaj, de- aszongya az ifjú -ha a lábát elvágjuk, hát akkor hogy megy be? - Hű, az ténleg nem jó!
Aszongya a házigazda:
-Nincs más, én veszem a baltát, kivágom az ajtót.

Válasz

Most kaptam folyt...

Hát azt mondja az egyik, a menyecske:
-Nincs más, le köll vágni a menyasszonynak a fejit!
- Jaj, mán a fejit mégse - mondja az örömanya -, hát nézzetek csak rá, hát a menyasszonynak a feje a legszebb!
Hát az ténleg nem jó. Ott tanakodnak, ott jajgatnak. Nagyapám nagyapja is meg vót híva a Lagziba, az oszt mán nem bírta hallgatni őket. Aszongya:
-Hát ide hallgassatok, hát hajoljon meg az a szép menyasszony, oszt majd befér az ajtón!
Hát úgy is történt. Meghajult a menyasszony, szépen befért az ajtón. Jaj, megvót a nagy öröm! Nagyapám nagyapját a főhelyre ültették. Itatták-etették.
- Igyon kend, egyék! De hogy hol született maga meg ez a nagy ész'? Hogy ilyen szépet, jót ki tudott tanálni!
Hát a bíró meg ül ottan hegyesen, olyan kényesen, egyszer kinéz az ablakon, aszongya:
- Hű, emberek, nagy baj van! Nézzetek csak ki, hogy a templomunkot hogy benyőtte a bodza meg a csipkebokor! Azt onnan ki költ húzni!
- Hát de hogy, bíró úr?
- Hát én mán kigondoltam: az asszonyok lagzi után hazamennek, fonják a kötelet éjjel-nappal! Az emberek meg addig vetnek.
Na, úgy is vót. Hazamentek az asszonyok, fontak kötelet. Mikor készen vót a nagy köteg, összedoboltatta a bíró az egész falu népit gyüjjenek össze! Összegyüttek, az a sok nép azt a nagy kötelet körültekerték a templomon, a tornyon, az egész falu belekapaszkodott, rángatták, a bíró meg vezényelt.
- Hó-rukk! Egyszerre!
Hát egyszer nagy csörrenés, elszakadt a kötet, rakásra estek. Jaj, alig bírtak fölkászmálódani. Na, mire fölkászmálódtak, ballagtak hazafelé, hát egyszer a bíró meglát egy nagy diófát, a sok dió húzta így az ágát egész a fődig.

Válasz

Most kaptam folyt....

Aszongya:
-Ide hallgassatok, emberek! Hát nem mehettek el a fa mellett, hát nézzetek csak erre a fára! Milyen szomjas. Ezt be köll húzni a patakba, oszt meg köll itatni!
No, belekapaszkodott az egész falu. De aszongya a bíró:
-Két ember menjen föl a fára! Meg jó megtolni! No, egyik aszondta:
- Én nekem a fejem szédül. A másik:
- Nekem a lábam fáj.
Senki nem akart fölmenni. Vót ott egy jó derék ember, aszongya:
- Majd fölmegyek én, bíró úr! Megtolom én azt a fát, mint annak a rendje! No, föl is ment a nagy ember a fára, a falu népe meg rángatta. Egyszer egy nagy reccsenés: a gally levágta az embernek a fejit, az ember leesett fej nélkül a fődre. Aszongya a bíró:
- Emberek, asszonyok, vót-e ennek az embernek feje, mikor ez fölment a fára?
Hát honnan tudjuk mink azt, bíró úr, hogy vót-e vagy nem vót'? - Hát senki nem tudta. Azt mondja a bíró:
-Menjetek, kérdezzétek meg a feleségit! Hát elmennek:
-Te Rózsi, vót-e az uradnak feje, mikor elment otthonrút?
-Hát honnan tudjam én azt, hogy vót-e vagy nem vót? Hagyjad, majd megnézem a kalapját!
Bemegy a házba, föltekint a fogasra:
-Halljátok, nem felém én azt a kalapot sehol! Csak lehetett neki feje akkor mikor elment itthonrúl, csak a fejín vitte el azt a kalapot.
No de hogy újra visszaértek, megtalálták bizony a fejet is, meg az embert is, eltemették. No de a bíró nem vesztette el a jókedvit. Azt mondja:

Válasz