Romhányi József

Romhányi József (Nagytétény; ma Budapest XXII. kerülete, 1921. március 8. - Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító.

"Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc."

A rímhányó Romhányiként emlegetett zseni pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a magyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, intelmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán.

Válasz

Gárdonyi számomra egy legenda.

Előzmény

Válasz

" Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról – 1971." ...ezt nagyon szeretem :)

Előzmény

Válasz

Ez a két könyv a kedvencem.Filmen is nagyon jó.

Előzmény

Válasz

Lev Tolsztoj



Lev Tolsztoj

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828. szeptember 9 – 1910. november 20.) orosz író, aki elsősorban regényeket és novellákat, majd a későbbi élete során színdarabokat és esszéket írt.
Két legismertebb műve a Háború és béke, valamint az Anna Karenina, melyek közismerten minden idők legnagyobb regényei és a realista fikció csúcsa. Tolsztoj a bonyolult és ellentmondásos személyiségéről, érdekes erkölcsi és aszketikus nézeteiről is híres volt.



Tolsztoj Oroszország Tula régiójában, Jasznaja Poljanában a családi birtokon született.

A Tolsztojok régi nemesi család voltak, a grófi címet még I. Péter cártól kapták.

Tolsztoj az öt gyermek közül a negyedik volt a családban. Édesapja Nyikolaj Iljics Tolsztoj gróf és Marija Tolsztoj grófnő. Tolsztojt és testvéreit a rokonok nevelték föl, miután a szülők az író gyerekkorában meghaltak.

Tolsztoj 1844-ben kezdett el jogot és keleti nyelveket tanulni a kazanyi egyetemen. Tanárai úgy jellemezték őt, hogy „nem tud és nem is akar tanulni.” Tolsztoj otthagyta az egyetemet és hazatért a családi birtokra, majd idejének nagy részét Moszkvában és Szentpéterváron töltötte.

1851-ben, miután számos szerencsejáték tartozást halmozott föl, bátyjával a Kaukázusba mentek és beléptek a seregbe. Ez idő tájt kezdett el írni. Szevasztopol eleste után elhagyta a sereget, és Szentpétervárra ment.

1862. Szeptember 23.-án vette feleségül az akkor 18 éves Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos lányát, aki 16 évvel volt fiatalabb Tolsztojnál. 13 gyermekük született, akik közül öten még gyerekkorban meghaltak.

Ez az időszak volt Tolsztoj legtermékenyebb korszaka. 1863-69 között írta meg a Háború és béke című regényét, majd 1873-77 között az Anna Kareninát.

1889-1899 között született meg a Feltámadás című szintén nagy regénye, mely az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be, és ami kiközösítést eredményezett Tolsztoj számára.

1910. november 7.-én menekülés közben tüdőgyulladásban halt meg az astapovoi vonatállomás főnökének lakásán.

lev_tolsztoj.jpg

Válasz

Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.) Kossuth- és Baumgarten-díjas író. Több külföldi akadémia dísztagja (Berlin, Hamburg, Mainz stb.).

Déry Tibor jómódú polgári család gyermekeként Budapesten született. Édesapja Déry Károly ügyvéd, édesanyja Rosenberg Ernesztin, aki gazdag osztrák család sarja volt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése (1911) után egy évet töltött nyelvtanulással St. Gallenben. 1913-tól 5 éven keresztül tisztviselőként dolgozott a Nasici Rt.-nél, először az erdélyi Galócáson, majd Budapesten. Ezen évek alatt főleg írással foglalkozott. Lia című kisregényével 1917-ben az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. Ekkortól 2 éven keresztül számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. Az első világháború után, 1918-1919 fordulóján tagja lett a Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig beválasztották az Írói Direktóriumba. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták. Szabadulása után házasságot kötött Pfeiffer Olgával, Pfeifer Salamon és Schwarcz Mária lányával Budapesten, az Erzsébetvárosban 1920. július 25-én.Később közösen az emigrációt választották.


1947-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
1948-ban megkapta a Kossuth-díjat.


A kiközösítő – 1966.
Ítélet nincs – 1969.
Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról – 1971.
A napok hordaléka – 1972.
Kedves bópeer… – 1973.
Újabb napok hordaléka – 1975.
Kyvagiokén? – 1976.....stb.

Dery.jpg

Válasz

Pályája során számos álnevet használt, főként újságírói tevékenysége kapcsán, illetve pályája korai szakaszában írt röpiratai és ponyvái címlapján, később pedig gyermekmeséi fejlécén. Ezek betűrendben: Balatoni, Black William dr., Don Vigole, Egy katholikus, Egy katholikus pap, Figurás Feri, Figurás Géza, g.g., gh.t., Garabonciás diák, Gárdonyi bácsi, Géza bácsi, Göre, Göre Gábor, Ista Pista, Katufrék Fekete Géza Pétör, Mindentudó Gergely bácsi, Mummery Róbert, Nagyapó, Nemeskéry Sándor, Paprika János, Répa Matyi, Somogyi lantos, Tamásffy dr., Yang A. dr., Yang O. I. dr., -yi

Cyprián. Győr: Gaar. 1888. e-könyv
A báró lelke. Budapest: Könyves Kálmán Rt. 1893.e-könyv
A világjáró angol: Kalandos regény. Budapest: Rozsnyai. 1894.e-könyv
A lámpás. Budapest: Rozsnyai. 1895. e-könyv
A kékszemű Dávidkáné. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.e-könyv
Az egri csillagok: Bornemissza Gergely élete I–II. Budapest: Légrády. 1901.e-könyv
Láthatatlan ember. Budapest: Singer és Wolfner. 1902.e-könyv
Az a hatalmas harmadik. Budapest: Singer és Wolfner. 1903.e-könyv
Az öreg tekintetes. Budapest: Singer és Wolfner. 1905.e-könyv
Ábel és Eszter. Budapest: Singer és Wolfner. 1907.e-könyv
Átkozott józanság! Budapest: Singer és Wolfner. 1907.e-köny...srb.

200px-Geza_Gardonyi_cca_1900.jpg

Előzmény

Válasz

Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza; Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.

A pályafutását 1881-ben népiskolai tanítóként kezdő, majd 1885 után újságíróként folytató Gárdonyi 1897 után vidéki visszavonultságban alkotott („az egri remete”), szépírói munkásságának szentelve életét. Pályáját folyamatos útkeresés, tematikai és formai kalandozás jellemezte, prózaírói életműve ennek fényében három korszakra osztható. Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései hozták meg számára a kortársak elismerését (Az én falum, 1898), de az utókor elsősorban a századfordulót követő évtizedben keletkezett történelmi regényei révén ismeri (Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908), illetve a magyar lélektani regény korai darabjainak szerzőjét tiszteli személyében (Szunyoghy miatyánkja, 1913; Ida regénye, 1920). Bár költői és drámaírói munkássága kevésbé bizonyult maradandónak, szintén jelentős. Az 1900-as években a szórakoztató célú népszínművek kliséin túllépve lélekábrázoló jellegű népies történeteket dramatizált színpadra (A bor, 1901).
Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot, s első ízben tizenhat évesen, 1881. május 5-én az egri Füllentőben megjelent humoreszkjét írta alá Gárdonyi Z. Géza néven. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, Gárdony után választotta, s 1881 után – a Z. elhagyásával – egyre gyakrabban, az 1890-es évektől pedig kizárólagosan ezt tüntette fel művei fejlécén. Ez a tény, valamint 1879 után keletkezett, Ziegler Géza névre kiállított iratai (1882-es tanítói oklevele, 1884-es sárvári osztálytanítói bizonyítványa, 1885-ös házassági anyakönyve stb.) cáfolni látszanak a Magyar katolikus lexikon azon értesülését, hogy 1879-ben felvette volna a Gárdonyi Géza nevet. Abból, hogy gyermekeit Gárdonyi családnévvel anyakönyvezték, arra következtethetnénk, legidősebb gyermeke születése, 1887 előtt hivatalossá kellett tennie írói nevét, erre is rácáfolnak azonban 1890-es évekbeli személyes okmányai. Az Új magyar életrajzi lexikon – közelebbi forrásjelölés nélkül – tudni véli, hogy az író 1897-től, Egerbe költözése évétől hivatalosan is viselte a Gárdonyi Géza nevet, ennek azonban nem találni nyomát a szócikkünkhöz forrásműként felhasznált, róla szóló életrajzi monográfiákban.

200px-Geza_Gardonyi_cca_1900.jpg

Válasz

Matteo Bandello

Matteo Bandello (Castelnuovo Scrivia, 1485 – Bassens, Franciaország, 1561) olasz író, költő.

1485-ben nemes család sarjaként Castelnuovo Scriviaban, Tortona területén született, ami akkor még Lombardia része volt. Nagybátyja, Vicenzo felügyelete alatt, aki a Santa Maria delle Grazie Domonkos-rend tagja volt, Milánóban kezdte meg tanulmányait. Ezután Paviaban tanult tovább, és már 16 évesen az a megtiszteltetés érte, hogy elkísérhette a nagybátyját, akit a rend vezetőjévé neveztek ki, sok távoli olasz kolostorba. Így jutott el Firenzébe is, ahol beleszeretett egy Viola nevű hölgybe (akit Violante Borromeóként azonosítanak), majd Rómába, ahol az udvar elegáns szalonjaiba nyert bebocsátást. Nápolyban Mattia Corvino özvegyének, Beatrice D’Aragonának támogatását élvezte, majd egészen Calabriáig jutott. Így nőtt fel utazgatva, megismerve jól az embereket, az emberi természetet és különböző tájakat. 20 évesen, nagybátyja halála után magára maradt, és belépett a delle Grazie rendbe
Hírnevét elsősorban novelláinak köszönheti, a Cinquecento Ariostójának, vagy Boccacciójának nevezik őt. Kétségtelen, hogy boccacciói író volt, abban az értelemben, hogy átvett és megismételt néhány dekameroni motívumot, és lombard prózáját firenzei jellegzetességek és erotikus metaforák teszik érdekesebbé, amelyek kedvesek voltak a Trecento számára. De különleges tehetsége a szerelmes-szexuális természetű metaforák területén mutatkozott meg leginkább, tehát nem mondhatjuk, hogy csak nagy firenzei elődje visszhangja lett volna.

Költőként a több mint kétszáz verset tartalmazó Il Canzoniere-ben („Daloskönyv”) Francesco Petrarca és Pietro Bembo stílusát követi. Latinra fordította Boccacciot (1509), Euripidész „Hekuba" című művének fordításával pedig a görög költészet ritmusát kísérelte meg olaszul visszaadni.
A novellagyűjteménynek komoly hatása volt a világirodalomra, több író is innen merítette saját műve témáját. Tőle került William Shakespeare kezébe a „Rómeó és Júlia"-történet, Lope de Vega is több drámájának témáját vette a gyűjteményből. Magyarországon Mikes Kelemen „Törökországi levelek" című munkájában találkozunk hatásával. Heltai Jenő a néma levente történetét dolgozta fel Bandellótól.

bandello.jpg

Válasz

Baranyi Ferenc
Baranyi Ferenc (írói álneve: Francesco del Sarto) (Pilis, 1937. január 24. – ) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító.

Baranyi Ferenc 1937. január 24-én született Pilisen Baranyi Ferenc és Kuzsma Katalin gyermekeként.

1957-1962 között az ELTE BTK magyar–olasz szakán tanult. 1963-1965 között a MÚOSZ Újságíró Iskola tanulója volt. 1967-ben a Poitiers-i Egyetemen is tanult.

Közben 1955-1957 között pályamunkás illetve tisztviselő volt. 1963-1968 között az Egyetemi Lapok munkatársaként működött. 1968-1969 között az Ifjúsági Magazinnál főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 1969-1972 között a Magyar Ifjúság irodalmi rovatát vezette. 1976-1992 között az MTV zenei főosztályán főmunkatársi beosztásban tevékenykedett. 1988-tól a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság alelnökévé választották. 1989-1992 között az Ezredvég c. folyóiratot főszerkesztői beosztásban szerkesztette. 1992-től a József Attila Művészeti Centrum Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1992-ben nyugdíjba vonult. 2000-től a Szövetség az Európai Magyarországért szóvivője. 2001-től a Művész Barátok Egyesületének főtitkára.

1962-től kezdett írni. Számos verse külföldön is megjelent (Olaszország, Belgium, Oroszország).

- Villámok balladája (versek, 1962)
Hazatérés (versek, 1964)

Szerelem és háború. Adaptációk a világirodalomból (versek, 1983)
Puccini: Tosca (opera, 1988)
Bizet: Gyöngyhalászok (opera, 1990)
Dante Maffia: Kosárba viperát (1990)

...stb.


SZOT-díj (1974, 1988)
József Attila-díj (1976)
KISZ-érdemérem (1976)
A Zrínyi Katonai Könyvkiadó nívódíja (1981)
Madách Imre-díj (1986)
Brianza-díj (1993)
MSZOSZ-díj (1993)
Forintos-díj (1995)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997)
Nagy Lajos-díj (1998)
Demény Pál Emlékérem (1999)
Darvas József-díj (2002)
Ada Negri-díj (2002)
Gábor Andor-díj (2004)
Nádasdy Kálmán-díj (2005)
Radnóti Miklós antirasszista díj (2006)
Kossuth-díj (2008)

Válasz