Csizmadia Éva üzente 12 éve
Életem nem játszom.
Csended, dallal áldom.
Mélység fakaszt rügyet
Halkuló Világon!
Ha mélység megszűnne
Nászdal sem csendülne.
Menyegzőnek papja
abban megőszülne.
Szerelem virága bimbójába fagyva
Szerelem gyümölcsé vakon nem foganna.
Pillanat varázsa ha nem szülne Napot
Szirmoknak Ölében bibén a Harmatot
Ki becézné csókká?
Ha gondolat porzója magasba nem szállna,
Saját bibéjét porozni hogy találna nászra?
A felszínen hömpölygő sivárság nem Élet,
s nem fakaszt szerelmes ölnek reménységet.
Csak a színe kevés hasonlatosnak.
De ha belehaltál abba mi élet......
Az fakasztja kelyhét az újabb növénynek
meglelni porzóját gondolat bibéjének.
Csizmadia Éva üzente 12 éve
Ma újra meghaltam, hogy legyen aki feltámadjon,
S holnap újra halok,
S ha már nem tudok,
Ha többé nem tudok....
akkor Élni fogok,
Akkor Én is élni fogok,
És táncolok,
És dúdolok,
És ölelni fogok, mint régen......
De addig halok, csak halok,
csak halok...............
hogy feltámadjatok....
Lalalalal Lalalalala Lalalallala...............
Domonkos Vilmosné Irén üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Domonkos Vilmosné Irén üzente 12 éve
Csizmadia Éva üzente 12 éve
Domonkos Vilmosné Irén üzente 12 éve
Domonkos Vilmosné Irén üzente 12 éve
Csizmadia Éva üzente 12 éve
Szép Sólyom Madaram!
De jó hogy megleltél, de jó hogy újra
karomba repültél,
Hívogató szóddal megnyílt szívre leltél
S onnan a szívemből Magyar Hont Nemzettél.
Amíg kóboroltam.
Sivatagban jártam.
Majd hogy negyven évig abban botorkáltam...
Kiszáradt szíveken,s pipacsokon háltam,
S könnyemmel itatva rímeket vadásztam.
De ott ékes szólót keveset találtam.
S amidőn meglelém Hazámnak Fiait,
Égető sivatag, abból megújhodik.
Lélek patak Sólyom madár szívből
megitatva.
Kisarjadt az Istentől őrzött kicsi Magva.
No hogy így megeredt, és Szárat is növeszt ,
tán fa is lesz abból, s gyökeret ereszt az Értelem
csírája.....
Csizmadia Éva üzente 12 éve
Engem miért nem hív más csak a Lélek?
Én folyton csak a lelkemből szólok, zenélek....
S ha néha azt mondom jót vihorásztam,
megítélnek, s tapogatózva örökölt vakságból hozzám el nem érnek......
Pedig a lélek zenéje édes, hajlékony mint a fűzfa ága mi szél-szerenád
dalára táncba ring...
Milyen kecses az a lepke könnyű ág mozdulva szív-hangra....midőn
Isten hívja ,Égnek Lelke Örök Zenéjére lejteni........
Neked adom kicsiny Ág a szelekre mozduló tánclépések ékes szólamára....
azt a göndör vihorászó szívemet, hogy célba érjen ki szeret,
s ki nem szeret.
Én nem felejtelek.....
Őrzöm szívemnek súgott üzeneted.....
Őrzöm hűséged ! Áldalak. Féltelek!
Szerelmes táncom repülni tanítsa az Embereket!
Vágyakozó násszá boldogítson a Mindenek ölére....
Karnyújtásnyira van csak az Isten ......
hát kapd el bátran a karját s ama szellőre hittel keringőzz vele,
s megáldja lépéseid.
Ne gondolj soha bánattal , búval,
csak táncolj Vele mellére simultan.....
Hajolj bátran a biztos kézre.
Megtart !
Szerelmed Örömzenére forgat, pörget
csípődön szerelmesed keze élteti kegyelmét zálogul
s lábad, kezed, derekad .........
is az Ő áldásainak záloga!
Ne félj, csak mozdulj s életté érleli neked -e mozdulatsor
magát az Életet ..............
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve