"...ujjaid közt az idő elpereg,..."--E pár szó milyen hűen tükrözi az idő könyörtelen múlását.Petőfi Sándor sorai jutottak eszembe:"..Elhull a virág,eliramlik az élet.." Az idő pergése,az élet iramlása:egy pillanat az életünk.Köszi az élményt Józsi!Gyönyörű gondolatok!!

Válasz

Józsi ,gratulálok! Most már nem csinálsz videt? jó hallani ahogy szavalsz :)

Válasz

Józsi ! nagyon szép a vers,köszi .

Válasz

"...amit mindíg, mindíg megcsodálnak."

Én most megcsodáltam a versedet. Gratulálok!

Válasz

Bravó !!! Nagyon jó !!!!

Válasz

nekem is a kedvencem a fa,,lásd...én igy töltödöm ,mindenkinek ajánlva.
EGY DIÓFA ÁGÁN LÓGVA

Egy diófa ágán lógva
Letekintek a világra.
Éppen delet mutat az álmos toronyóra,
Az égbolt tündököl, a táj lomha,
Alszanak az utcák, a terek,
És alszanak boldogan a kertek,
A békák a tócsák partján
És alszik az idő, benned szunyókál.
Alszik bennem a remény, a múlt, az emlék,
S bennem egy szőke felleg, s vele egy csöndes üzenet.
Miért árnyékolod be a kék eget s vele a lelkemet?
Üzentél már eleget.
Nyomor, gyász, magány, sok bánat vár-, hát elmegyek.
De később, mikor már ujjaid közt az idő elpereg,
Amikor rádöbbensz, hogy éveid fáradt mérlege
Szétmosott idő, amikor feldúlsz magadba
Minden évet, álmot és emléket,
Mindent, ami vagy, voltál,
Vagy lehettél volna, de megtagadtad,
S magad érzelmileg elhanyagoltad.
S mindent, ami maradt még belőled,
Add nekem a lehetetlenségbe.
Bízz és remélj a lassú tűzbe,
És bízz az álmosító időbe.
Üt az óra. Hallod a zenét?
S ha eljön az éj, a csillagok szájtátva,
Karjukban rózsát tartva
Elragad bennünket a szél,
Vállunkon fehér galamb,
És szívünk útra kél…

hj

Válasz

Nos én ha csak tehetem,örömmel ülök le egy fa tövébe és olvasgatom eltünődöm ,vagy egyszerűen csak VAGYOK ott.Egy-egy ilyen alkalomkor mindig rengeteg energiával töltődöm föl,kreatív gondolatok szökkennek elő s megnyugodva,harmóniával telítetten térek meg otthonomba.
Bocsi,tudom az elmondottak nem kapcsolódnak szorosan a vershez,de ezt most valahogy el szerettem volna mondani Nektek.

Válasz

mind hámotoknak köszönet --hj bújjatok a fa alá mint régen......

Válasz

Játszol a szavakkal, rímekkel, ritmussal,teremtesz egy olyan légkört, mibe belebújni jó, akár egy nagy fa lombja alá!

Válasz

E költeményed második versszaka szólított meg igazán.De a vers egésze gyönyörű! Köszönöm az élményt!

Válasz

...s még mindig........
még mindig annak a faágnak levelét
küldeni
mi tikkadt szerelem csókját őrzi,
s bár hogy fonnyad a Ősz közeledtén,
még színein beszél.
Felidézi milyen lenne..
ha valóság ormain heverne,
s apró ujjak sercegő zizegő hangját élve
ölelnék szíveikre,
"s ragasztanának belőle
Álom manót."
....és a szerelmesek is értenék.
...hogy nem múlik el egyetlen egy se.....
és vissza tér szepegve mind az általuk választható
Egyetlenegyre.
S Ő millió szirmot formál belőle
s közétek fújja....
hogy Szerelmetek Ébressze belőle
azt "ki" majd Eljövend!
Csak így, csak e tétova léptű
koppanók hangjain tudom követni
mit Alkotónk álmodik nekünk.
Meseszép!:)

Válasz